Mi van a kapitalizmuson túl? - Adósság csapda és status quo
A kapitalizmus jelenlegi formája olyan pénzügyi világrendszert "ajándékozott" az emberiségnek, melyet az alábbi módon tudom összefoglalni:
Felveszünk hitelt, hogy az előző hitelünk kamatait törleszthessük.
Tulajdonképpen folyamatos hitelválságot élünk meg. Érdemes ránézni Magyarország államadósságára. Az eladósodottsággal nem vagyunk egyedül. Ha megnézzük az országok listáját azt látjuk, hogy mind el vannak adósodva. Van egyáltalán olyan ország, amelyik pluszban van?
Az eladósodottság igen nagy probléma, de ez mintha a "felelős" politikusainkat világszerte nem nagyon érdekelné. Manapság csak a gazdasági növekedés az ismert "ellenszer". Tehát abban a tévhitben van a világ jelenleg, hogy nem baj ha nő az adósság, ha még jobban nő a gazdaság. Vagyis ha egyre több és több pénzt keresünk, akkor egyre nagyobb és nagyobb hiteleket tudunk felvenni.
De vajon szükségszerű, hogy így legyen?
Mert az eladósodottság mintegy következménye, az az elvakult ideológia, ami mind a mai napig teljesen elfogadottnak tűnik, hogy bármeddig lehet növekednie a gazdaságnak.
"Aki egy véges világban hisz a végtelen növekedésben az vagy őrült, vagy közgazdász."
Kenneth E. Boulding
Az a súlyos szituáció, hogy mint tudományos munkásság, a közgazdaság módszertanát használva hosszú éveket el lehet tölteni annak bizonyításával, hogy lehetséges-e a végtelen növekedés. Lehet publikálni ilyen teóriákat (direkt nem idézek, mert nem akarom népszerűsíteni ezeket), a tudományos közösség felfigyel, vita lesz belőle, az adott illető híres lesz, a vita folyik tovább, lesz aki megcáfolja, és így tovább.
A közgazdaságtól nem nagyon nem várhatjuk, hogy megcáfolja a végtelen növekedés lehetőségét. De ha belátjuk, hogy nem lehet végtelenségig növekedni, akkor azt is egyértelműen kijelentjük, hogy az adósság csapdából nincs kiút. Márpedig akkor ez egy fenntarthatatlan rendszer, előbb utóbb összeomlik.
Tehát tagadjuk, hogy nem lehet végtelenségig növekedni (őrültek illetve közgazdászok vagyunk), és hogy fenntartsuk a gazdasági növekedést egy másik irányból közeledünk az összeomlás felé. A Föld ökoszisztémája az áldozata a GDP növekedésnek. Egyre több és több nyersanyagra (ivóvíz, termőföld, ásványi nyersanyag, stb.) van szükségünk, és ráadásul az népesség is drasztikusan nő.
Amit megélünk jelenleg Status Quo-nak szoktak nevezni. Fenntartjuk a jelenlegi rendszert minden áron, mert nem tudjuk illetve nem akarjuk tudni, megismerni a módját, hogyan lehetne átmenetet képezni egy fenntartható világ felé.
Amíg ezen merengünk, érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is vesszük fel az újabb és újabb hiteleket? Miért is szükségszerű, hogy az országok eladósodjanak?
Felveszünk hitelt, hogy az előző hitelünk kamatait törleszthessük.
Tulajdonképpen folyamatos hitelválságot élünk meg. Érdemes ránézni Magyarország államadósságára. Az eladósodottsággal nem vagyunk egyedül. Ha megnézzük az országok listáját azt látjuk, hogy mind el vannak adósodva. Van egyáltalán olyan ország, amelyik pluszban van?
Az eladósodottság igen nagy probléma, de ez mintha a "felelős" politikusainkat világszerte nem nagyon érdekelné. Manapság csak a gazdasági növekedés az ismert "ellenszer". Tehát abban a tévhitben van a világ jelenleg, hogy nem baj ha nő az adósság, ha még jobban nő a gazdaság. Vagyis ha egyre több és több pénzt keresünk, akkor egyre nagyobb és nagyobb hiteleket tudunk felvenni.
De vajon szükségszerű, hogy így legyen?
Mert az eladósodottság mintegy következménye, az az elvakult ideológia, ami mind a mai napig teljesen elfogadottnak tűnik, hogy bármeddig lehet növekednie a gazdaságnak.
"Aki egy véges világban hisz a végtelen növekedésben az vagy őrült, vagy közgazdász."
Kenneth E. Boulding
Az a súlyos szituáció, hogy mint tudományos munkásság, a közgazdaság módszertanát használva hosszú éveket el lehet tölteni annak bizonyításával, hogy lehetséges-e a végtelen növekedés. Lehet publikálni ilyen teóriákat (direkt nem idézek, mert nem akarom népszerűsíteni ezeket), a tudományos közösség felfigyel, vita lesz belőle, az adott illető híres lesz, a vita folyik tovább, lesz aki megcáfolja, és így tovább.
A közgazdaságtól nem nagyon nem várhatjuk, hogy megcáfolja a végtelen növekedés lehetőségét. De ha belátjuk, hogy nem lehet végtelenségig növekedni, akkor azt is egyértelműen kijelentjük, hogy az adósság csapdából nincs kiút. Márpedig akkor ez egy fenntarthatatlan rendszer, előbb utóbb összeomlik.
Tehát tagadjuk, hogy nem lehet végtelenségig növekedni (őrültek illetve közgazdászok vagyunk), és hogy fenntartsuk a gazdasági növekedést egy másik irányból közeledünk az összeomlás felé. A Föld ökoszisztémája az áldozata a GDP növekedésnek. Egyre több és több nyersanyagra (ivóvíz, termőföld, ásványi nyersanyag, stb.) van szükségünk, és ráadásul az népesség is drasztikusan nő.
Amit megélünk jelenleg Status Quo-nak szoktak nevezni. Fenntartjuk a jelenlegi rendszert minden áron, mert nem tudjuk illetve nem akarjuk tudni, megismerni a módját, hogyan lehetne átmenetet képezni egy fenntartható világ felé.
Amíg ezen merengünk, érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is vesszük fel az újabb és újabb hiteleket? Miért is szükségszerű, hogy az országok eladósodjanak?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése