Heé Veronika: Eretnek gondolatok a tudásról és hitről, avagy hogyan (ne) értsük meg egymást
Bevezető Régi korok írásos megnyilvánulásait tanulmányozva, világosan látszik, hogy minden kor szilárdan meg van győződve arról, hogy a tudása igazi, érvényes tudás . Valószínűleg nem is lehet ez másként, mert a tudás fontos szerepet játszik az emberi cselekvés irányításában. Ugyanígy az egyes ember is azt a tudást, amely alapján cselekszik, igaznak és a gyakorlatban működőnek érzékeli. A jelenben az adott kor tudása tehát mindig megfelelőnek látszik, és mindig elenyésző azok száma, akik azt problematikusnak látják. A korok változásával azonban a sokáig bevált tudások átalakulnak, kiszorulnak, elfelejtődnek, s jönnek helyére mások. A tudomány fejlődésével egyes gondolatok hosszú ideig érvényesként funkcionálnak, de időnként még a megdönthetetlennek hitt tételek is megváltoznak egy-egy új felfedezés révén. Az sem ritka, hogy egyes rég letűnt gondolatok időnként új életre kelnek. Egészében azonban minden jelen túlhaladottnak és nagyrészt alkalmazhatatlannak tartja az előző korok tudását ...