2020 a mozgósulás éve

Meghallgattam Áder János újévi beszédét. 

Nagy hatással volt rám. És ez nem ilyen jobb-bal oldali kontextusban kell érteni. A mondandóra koncentráltam! Talán XXI. században már lehet ilyet írni férfiként: annyira meghatódtam, hogy könnybe lábadt a szemem. Valóban! Talán az én "gyengeségem": szeretem a nagyívű, megható beszédeket. Amit hallhattunk nagyon igaznak hatott számomra. Minden kijelentéssel egyet tudok érteni, és azonosulni ezzel a szellemiséggel.
De elérzékenyültem amiatt is, mert személyesen is átéltem a táj elvesztését. Kissé túlzóan írhatom, hogy gyerekkoromat az erdőben töltöttem. Az erdőben nőttem fel (vaddisznók és varjak neveltek fel). Az egyik első olajfestményemet az erődben festettem. Mindig is szívesen visszatértem ide, és kislányommal is sokszor kirándultunk errefelé.

Ennek az erődnek – Pomáz után a Csikóvár felé vezető úton – egy része tűzifaként végezte. Ugyanez hely most már így néz ki (2018 nyarán).

A táj, ami része volt a létemnek, teljesen megváltozott. Persze újra nő 10-20-50 év alatt. De így vesztjük el fokozatosan a természetet. Az ökoszisztémákat erőforrásként kezeljük, mely újratermelődik – vagy nem.
Talán véletlen egybeesés, hogy január elsején ezen a tájon barangoltunk (még mielőtt az újévi köszöntő láthattam, hallottam volna.)

Talán az is véletlen egybeesés, hogy pár hete újranéztem az egyik (számomra) legszebb, legmeghatóbb természetfilmet; az Évszakokat.

De talán nem véletlen!

Mint ahogy az sem véletlen, hogy mostmár ki merjük mondani (már aki), hogy nekünk kell változni, nem a természetet kell megváltoztatni. Sőt már azt is kimerjük mondani, hogy nem a fogyasztás növelése a cél. Talán lassan már azt is ki merjük mondani, hogy csökkenteni kell a fogyasztást.

Bár van egy olyan érzésem, hogy még mindig van egy szakadék a társadalom különböző szereplői között. Ha ezt az összeállítást újra meghallgatom:

még mindig úgy érzem, hogy nagyon sokan hisznek a végtelen növekedés lehetőségében.

No és akkor mi van, lesz (volt) most 2020-ban?

Mi fog minket mozgósítani? Mert az, hogy tudjuk a bajt, ismerjük a parát, és érezzük a félelmet az kevésnek tűnik. Olyan vagyunk, mint a békák, amelyeket lassú tűzön főznek meg. Nem ugrunk ki a fazékból, mert fokozatosan romlik a helyzet.

Arra várunk, hogy jöjjön valami igazán-igazán-igazán nagy csapás?

A félelem a sötét oldalt erősíti, ezért próbáljuk pozitívra cserélni a szürke zakónkat. A krízis egyben lehetőség is. Az igazi kérdés, hogy mi fog minket mozgósítani? Mitől fogjuk eladni az autónkat, és bringával és vonattal közlekedni? Mitől fogunk kimenni az Országház elé és elkezdeni tüntetni –ahogy Greta Thunberg is tette; hogy ez már több a soknál, ez így nem mehet tovább! Mitől fogjuk a papírzsepkendőt nem meg venni, és a Mekdonáldzot bojkottálni?

Látható, hogy 1 ember is tud csodákat művelni, és világszerte híres lenni.

Én kívánom 2020-ra mindenkinek ezt a hírnevet és népszerűséget! Legyél Te az, aki megteszi azt a lépést, ami megindítja a lavinát, ami mozgósítja az embereket!

Attól nem kell tartani, hogy Greta Thunberg mellett klíma változásról nem lehet beszélni. A globális felmelegedés / klímaváltozás csak hab a tortán. Emellett jó néhány olyan globális extra-para van – pl. talajdegradáció, édesvíz hiány, amiről most még elég keveset beszélnek. Illetve az ok-okozati összefüggések kifejtésével még adósak vagyunk a társadalmaknak. Tehát van "piaci rés".