Az őrület határán - Kemikáliákat a légkörbe?

Új sorozat indul a Világköztársaság blogon "Az őrület határán" címmel. Azokra az írásokra reflektálok, amelyek írói illetve értelmi szerzői úgy gondolom a józan észt berakták a kamrába, hogy majd lomtalanításnál megszabadulnak tőle.

Íme egy példa:

Vakmerő megoldással lassítanák a globális felmelegedést

Hol máshol születhetnek elborult ötletek, mint a csúcs egyetemeken, jelen esetben a Harvard és a Yale Egyetemen. Azért jó ilyen egyetemeken kutatóként dolgozni, mert akkora a presztizse, hogy a nagyközönség vélhetőleg arra gondol, hogy mégsem lehet teljesen baromság, amit egy ilyen egyetem kutatója állít.

A cikkből persze kiderül, hogy a leírtak csak elmélet - mi más lehetne. Az őrület az egészben, hogy az ilyeneket publikálva mégis csak azt az érzetet keltik a társadalomban, hogy technológiai megoldásokkal fájdalommentesen megoldható a klímaváltozás problémája. Nem kell aggódni, majd a geomérnöki megoldások helyre teszik a bólygó felborult egyensúlyát. 

Márpedig ez iszonyatosan nagy felelőtlenség. Lássuk be, egy ilyen tudományos publikációt, mely azt állítja, hogy kb. 20 km magasságban nagy mennyiségű szulfát részecskét kibocsájtva a légkör visszaverné a napsugárzás egy részét, egy ilyen elmélet kísérletileg leellenőrizhetetlen. Szimulációs modelleket lehet gyártani, de hogy a valóságban mi lenne, ha megvalósulna az kiszámíthatatlan, pláne hosszútávon. Vagyis vagy bejön vagy nem. A mellékhatások pedig ismeretlenek, mert ugye azzal az ilyen elméletek nem is foglalkoznak.

Valószínűleg az elborult tudományos elgondolásokra reflektálva születhetett a World Jump Day (Az ugrás világnapja) kezdeményezés. A szerzők ebben az esetben is egész hihető megoldással álltak elő: ha egy megadott pillanatban 600 millió ember ugrik egyszerre a nyugati félgömbön, akkor a Föld kitér és új picit módosított pályára áll a Nap körül, amely megszünteti a globális klímaváltozást.